<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Koramaraton</provider_name><provider_url>https://korunner.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Hodula Orsi</author_name><author_url>https://korunner.cafeblog.hu/author/hodula_orsi/</author_url><title>Akkor és most</title><html>&lt;p&gt;Már sokszor eszembe jutott, hogy mennyire jó lett volna, hogyha csak egy pillanatra is látjuk a jövőt. Mennyit segített volna, ha 3 évvel ezelőtt mikor először mentem be a PICre, hogy megnézzem Sárát, láthattam volna egy pillanatképet a mai 3 éves nagylányról.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-75 aligncenter&quot; src=&quot;https://korunner.cafeblog.hu/files/2019/04/BeFunky-collage2-1-300x150.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;490&quot; height=&quot;245&quot; /&gt;&lt;em&gt;Fotó: &lt;/em&gt;&lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/siposkatafoto/&quot;&gt;https://www.facebook.com/siposkatafoto/&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A mostani szülinap mennyivel örömtelibb volt, mint 3 éve. Reggel 7-kor nyitásra mentem a közeli cukrászdába a tortákért, itthonra gyümölcsöt, a bölcsibe remélhetőleg a mindenki által kedvelt csokit rendeltem. Bölcsiben a szokásos tízórai helyett, így pénteken tortázás volt, a tortán apró gombák díszelegtek, Sára jele.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-53 aligncenter&quot; src=&quot;https://korunner.cafeblog.hu/files/2019/04/56435185_2024149717713198_4612777588660633600_n-227x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;240&quot; height=&quot;318&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Délután további ünneplés itthon és a szülinapi trambulin felavatása a hétvégén. Igaz, hogy anno a gyógytornászunk elmondta, hogy mennyire sok ficam és egyéb sérülés oka a trambulin, nekem mégis jó ötletnek tűnt ez szülinapra. Ha minden jól megy, nem bánjuk meg. A gyerek nagyon szereti és talán ez a lényeg.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;3 éve délután jártam először PICen. A férjem már korábban is volt bent, így láttam képeket Sáráról, bár szinte az egész testét takaró borította, a fején pedig c-PAP maszk volt, ezért nem sokat lehetett belőle látni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-57 aligncenter&quot; src=&quot;https://korunner.cafeblog.hu/files/2019/04/WP_20160405_002-300x168.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;426&quot; height=&quot;239&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;PIC-re délelőtt 11-től lehet menni látogatni és onnantól kezdve minden egész órában volt beengedés. Az ajtó mellett vannak közvetlenül a szekrények, ahová be lehet pakolni, illetve itt kellett magunkra ölteni a hátul megkötős zöld kórházi köpenyt, a műanyag cipővédőket és legkisebb gyanú esetén még plusz szájmaszkot kötni. Ha ezzel megvolt az ember, lehetett menni bemosakodni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Két fázisban fertőtlenítettük a kezünket, első lépés a szappanos lemosás, ezt alkoholos kézfertőtlenítés követte. Ha vittünk be mesekönyvet pl. akkor előtte azt is itt alaposan alkohollal áttöröltük. A beöltözés és bemosakodás után lehetett bemenni a babákhoz. Jól jött a labor rutin, amit biológusként szedtünk magunkra, így legalább azon nem kellett aggódni, hogy mi valami fertőzést ragasztunk Sárára. Megtette helyettünk más…de erről majd máskor mesélek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sára a legbelső kórteremben feküdt, a legminibbek között. Itt volt Álmi is, aki 5 nappal volt Sáránál idősebb, ő 27. hétre született 1100 grammal. Emlékszem mikor mondtam Dórinak (Álmi anyukájának), hogy milyen kis husis Álmi, pedig mindenki más biztosan ropinak nézte volna őt is, nekem Sárához viszonyítva mégis úgy tűnt, hogy szép formás combjai vannak. Teljesen illegálisan nézegettük egymás babáit, egyszer ránk is szóltak, hogy nem szabad, ez intenzív osztály. Értem, hogy csakúgy ne bámészkodjon az ember, de ha a szülők jóban vannak egymással, akkor miért ne nézhetnék meg a szóban forgó babákat?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szerencsére a mi esetünkben gyorsan kölcsönös szimpátia alakult ki a szülőkkel és mindvégig támogattuk és szurkoltunk egymásnak. Álmiék hamarabb szabadultak, ők két és fél hónap után mehettek haza, nekünk még 3 hét jutott a PIC-en nélkülük. A sors nagyon kegyes volt a mi időnkben, mert Álmi is teljesen egészséges nagyfiú már.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az első PIC-es látogatásom során elmondták, hogy az első 72 óra nagyon kritikus, továbbá az első 2 hétben még sok minden történhet, ha ezalatt nem kap agyvérzést vagy fertőzést Sára, akkor talán lehet reménykedni.  &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Arra gyorsan rájöttünk, hogy bíztatni egy jó darabig nem fognak bennünket az orvosok, nem tehetik meg. A koraszülöttek fantasztikus kis lények, nagyon aprók, nagyon törékenyek, hatalmas harcosok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Néha egy-egy reménytelennek tűnő helyzetet is meg tudnak fordítani, máskor hirtelen összeomolhat a rendszer. Sajnos több babát is elvesztettek, míg mi az osztályon voltunk. Azóta is végtelen hálát érzek, és tudom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy Sára már a 3. szülinapját ünnepelhette itthon, velünk.  &lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-62 aligncenter&quot; src=&quot;https://korunner.cafeblog.hu/files/2019/04/IMG_4616_n-2-204x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;226&quot; height=&quot;332&quot; /&gt;&lt;em&gt;Fotó: &lt;a href=&quot;https://www.facebook.com/hunyanora/&quot;&gt;https://www.facebook.com/hunyanora/&lt;/a&gt;&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>