Ma nem szülhetek!

Ez a gondolat járt a fejemben 3 évvel ezelőtt. Hogy is szülhetnék április elején mikor július közepén kell??? Július 12, ezt mondta a dokim és én szépen megjegyeztem a dátumot plusz-mínusz 2 héttel kalkulálva, hiszen rugalmas vagyok. Aztán persze nem így lett és hiába nem akartam, mégis áprilisban szültem.

Sárára sokat vártunk, nem az a típus vagyok, akinek gyorsan összejött volna a baba. 3 év, 2 műtét, 4 Kaális kezelés kellett a 2 csíkhoz. De mennyire boldogok voltunk mikor végre sikerült.

Imádtam terhesnek lenni, vártam, hogy mikor érzem először a mozgását, figyeltem hogyan változik a hasam (hiába vagyok baromi hiú kicsit sem zavart), találgattuk, hogy vajon fiú vagy lány lesz, tervezgettük a gyerekszobát és akkor egyszer csak hirtelen a semmiből ez az egész rózsaszín élethelyzet durván félbeszakadt.

Egy héttel a kép elkészülte után született meg Sári

Sára kedd hajnalban született és az azt megelőző vasárnap estig nem volt semmi előjele a dolognak. Aznap este görcsölt a derekam, de még semmi aggasztóra nem gondoltunk. Hétfőn már majdnem elindultam dolgozni, de aztán úgy döntöttem, hogy inkább itthon maradok pihenni. Végül mielőtt a férjem lelépett volna munkába gondoltam, hogy csak jobb bemenni a klinikára, majd max. hazaküldenek, hogy túlparázom a dolgokat.

A dokimmal össze is futottam a kórház lépcsőjén, szóval olajozottan fogadott a rendszer, zéró várakozási idő (egy EQ huszár meg is jegyezte, hogy milyen mán az, hogy a kismamák soron kívül bemehetnek).

Ultrahangon a doki nálam vesemedence tágulatot állapított meg és mondta, hogy a babával minden oké. Nagyon örültünk, ez magyarázta a derékfájást és a lényeg, hogy a baba rendben van.

Szerencsére nem küldött haza ennyivel az orvosom, hanem alaposabb vizsgálatnak is alávetett, ekkor kiderült, hogy 2 cm-re tágult a méhszáj. Szerzett nekem ágyat egy 4 ágyas kórteremben és mondta, hogy akkor most egy olyan jó 10 hetet vendégeskedhetek náluk.

Kaptam csodás infúziót magnéziummal, a görcsök teljesen elmúltak, közben ctg-vel nézték a babát, az eredmény megfelelő volt, mindenki boldog.

Aztán este 11kor hirtelen elfolyt a magzatvíz. Az éjszakás nővérke nyilván sejtette, hogy ennyi volt a laza műszakjának, de azért bepróbálkozott a ne sírjak és aludjak utasításokkal. A sírás részt még valahogy sikerült is betartani a másik nehézkes volt 10 perces fájások mellett.

Hívták a dokim és a gyerekorvos is már kéznél volt mire a szülőszobába kerültem. A férjem is visszaért a kórházba, szóval apás szülés volt. Először pedig azt mondtam, hogy nem kell felhívni, nem tudom miért, de az az irreális gondolatom támadt, hogy biztosan egy torzszülöttet fogok világra hozni, ezért születik ennyivel hamarabb.

Az nem jutott el az agyam logikusan gondolkodó feléig, hogy a 20 hetes nagy genetikai UH mindent rendben talált a babával, vagy az, hogy pár órával korábban is nézte ultrahangon az orvosom, az meg végképp hihetetlennek tűnt, hogy ezek után egészséges felnőtt lehet majd belőle. Röviden, nem igazán voltam magamnál.

Arra azért emlékszem, hogy mivel nem akartam szülni kértem, hogy inkább császár legyen, de ezt elutasították azzal, hogy csak indokolt esetben császároznak. Na puff…

Sára gyorsan megszületett, ami nagyon megmaradt az a csönd. Vártam, de csak csönd, csönd, csönd. Csönd volt, nem sírt fel. Én meg csak hajtogattam, hogy szeretném látni. Újabb a valóságtól elrugaszkodott gondolatom az volt, hogy meghalt, elviszik, és sose fogom látni a lányom.

Nem így lett, igaz hogy 3as Apgar értékkel született az ideális 10 helyett, de élt és egy pillanatra láthattam is.

Annyit tudtam mondani, hogy de kék. Az hogy icipici volt az nem sokkolt le, tudtam, hogy pici lesz, de a színe valahogy meglepett. A lényeg, hogy láthattam és adhattam egy puszit a kötött sapkájára. Ez valamennyire megnyugtatott és tartotta bennem a lelket.

Szülés után, még hajnalban átköltöztettek a terhes patológiára, ahol 3 napot kellett eltöltenem nagy pocakos kismamák között, míg hazamehettem.

Aznap hajnalban még annyi erőm volt, hogy írjak egy sms-t anyunak, tesómnak és a barátnőmnek arról, hogy megszületett Sára, és ha jól leszek, akkor már délután mehetek látogatni.

A nevét egyébként nem döntöttük még el, azt hittük ráérünk vele. Miután megszületett jöttek megkérdezni, hogy mi legyen a neve. Én csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem tudom, még nem döntöttünk. A férjem mondta, hogy akkor legyen Sára, így zajlott a névadás. Hálás vagyok neki, hogy pl. nem a Zsáklint diktálta be, mert én annyira magamon kívül voltam, hogy bármibe beleegyezek.

Utólag láttuk, hogy Sára napot lehet július 13-án is ünnepelni, így nem volt kérdés, hogy akkor fogjuk tartani neki. Ha a szülinap nem jött össze akkora, legalább a névnap igen és a kettő közötti több, mint 3 hónap minden évben emlékeztet minket arra, hogy milyen óriási szerencsénk volt és igaz, hogy nem volt egyszerű, de egy egészséges babával mehettünk végül haza. A szülést követő szokásos 3 nap helyett, 3 hónappal.

Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.

Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.

Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.

Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!

Kore számlaszám:

K&H 10402836-50526555-54691000

IBAN:

HU22 10402836-50526555-54691000

Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti  és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!