Mozdulj (kora)babával is!

Régen, mikor még csak készültem az anya szerepre, úgy gondoltam, hogy minél hamarabb visszamegyek majd dolgozni. Egyrészt szerettem a munkahelyem, másrészt úgy hittem, hogy túlságosan ingerszegény lesz otthon a babával.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mivel 21 hónap van a 2 gyerekem között, így jelenleg három és fél éve vagyok itthon velük folyamatosan és ha tehetném, maradnék még egy pár évet.

Mivel 3 kemény hónapot töltöttünk Sárával a koraszülött intenzív osztályon, tudatosan készültünk arra, hogy ha már itthon lesz velünk, ne féltsük túl és a lehetőségekhez képest úgy bánjuk vele, mint egy „normál” babával.

Szerencsénk volt, hogy mi júliusban mehettünk haza, így az első kimozdulásunkra már augusztusban sor került, mikor nyaralni mentünk a Balatonra.

A nyaralás után persze visszatértek a hétköznapok és a sok, sok orvosi látogatás, gyógytorna és egyéb kötelezettségek.

Annak érdekében, hogy ne daráljon be a rendszer különböző programokra kezdtünk járni Sárával. Nagyon gyorsan kialakult az a napirendünk, hogyha tehettük (nem kellett se orvoshoz, se gyógytornára menni), akkor délelőtt kimozdultunk valamerre otthonról.

Még a szülés előtt nézelődtem, hogy milyen mozgáslehetőségek vannak babával együtt, a hagyományos baba-mama torna mellett így találtam rá a Kangára. Az már csak a sors különös játéka volt, hogy a szegedi kanga-tréner, Dóri, szinte ugyanakkor élte át a koraszülés traumáját, mint én, így a gyerekeink szobatársak lettek, mi szülők pedig egymás támaszai. És igen, azóta is tartjuk a kapcsolatot.

Első kangázás

Heti egy délelőttünkre így már meg is lett az első fix program, kangázás. Torna mellett is nagyon sok pluszt nyújtott. Itt ismerkedtem meg a hordozással, itt tanultam meg, hogy annak érdekében, hogy visszanyerjem a szülés előtt hasam, a felüléseket egy időre el kell felejtenem.

Mindezek mellett szuper közösség volt, jókat lehetett beszélgetni óra előtt és után. A közösség ereje egy sikeres flashmob-ban is megmutatkozott, ahol a gyűjtést a koraszülöttek javára csináltuk. Gondolom, nem meglepő a választás.

Flashmob Szeged belvárosában

Kanga mellett jártunk még „hagyományos” baba-mama tornára, ahol, míg te tornázol, a gyerekek játszanak. Eleinte valóban végig tudtam tornázni, míg Sári aludt az autós hordozóban, később természetesen volt, hogy rám mászott és egyéb módon tett tornaképtelenné, de még így is több mozgáshoz jutottam, mintha otthon próbáltam volna ugyanezt.

Sportok közül a futás jött utoljára, feltehetőleg azért is, mert világ életemben utáltam futni, nálam nagyobb antifutó nem sok rohangálhat. Babakocsis futás pedig ideális megoldás az olyanoknak, mint én is, ahol a nagyszülők minimum 160 km-re élnek.

Első 5 km-es versenyünk

A saját mozgatásom mellett fontosnak tartottam, hogy Sári is mozogjon. Amint elérte a kívánt súlyt (kihívás volt a javából, egy nagyon rosszul evő gyereknél), meg is kezdtük a babaúszást. Korábban írtam már arról, hogy az úszásnak is mennyi mindent köszönhettünk.

Magabiztos a víz alatt is

Nem csak vízben, szárazföldön is jutott edzés a kicsilánynak. Még inkubátoros volt mikor elkezdődött nála a Dévény torna, ami csodát tett. Anyai szívem vérzett az összes végigordított alkalom során, de tudtam, hogy kell.

Ma már ügyesebben mozog Sára, mint a korosztályának átlaga (játszótéri felméréseken alapul a kijelentésem). Dévény volt a kezdet, miután már nem kellett oda járni kerestem babáknak való tornát és így bukkantam rá a „Mozdulj Olgival” lehetőségre. Itt tovább ügyesedett a lányom. A mai napig járunk Olgihoz, igaz már nem a mászós, hanem az ovis tornára.

Szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy bátran menjenek közösségbe, még az extrém koraszülött babájukkal is (Sára 26. hétre született 900 grammal). Mindenkinek jót fog tenni. A babák sokat tanulnak és fejlődnek, az anyákat a mozgás és az új barátságok pedig meg tudják védeni a depressziótól, ami koraszülést követően azt hiszem, nagyon sokakat fenyeget.

Hajrá mindenkinek, mozgásra fel!

Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.

Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.

Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.

Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!

Kore számlaszám:

K&H 10402836-50526555-54691000

IBAN:

HU22 10402836-50526555-54691000

Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti  és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!