Már sokszor eszembe jutott, hogy mennyire jó lett volna, hogyha csak egy pillanatra is látjuk a jövőt. Mennyit segített volna, ha 3 évvel ezelőtt mikor először mentem be a PICre, hogy megnézzem Sárát, láthattam volna egy pillanatképet a mai 3 éves nagylányról.
Fotó: https://www.facebook.com/siposkatafoto/
A mostani szülinap mennyivel örömtelibb volt, mint 3 éve. Reggel 7-kor nyitásra mentem a közeli cukrászdába a tortákért, itthonra gyümölcsöt, a bölcsibe remélhetőleg a mindenki által kedvelt csokit rendeltem. Bölcsiben a szokásos tízórai helyett, így pénteken tortázás volt, a tortán apró gombák díszelegtek, Sára jele.
Délután további ünneplés itthon és a szülinapi trambulin felavatása a hétvégén. Igaz, hogy anno a gyógytornászunk elmondta, hogy mennyire sok ficam és egyéb sérülés oka a trambulin, nekem mégis jó ötletnek tűnt ez szülinapra. Ha minden jól megy, nem bánjuk meg. A gyerek nagyon szereti és talán ez a lényeg.
3 éve délután jártam először PICen. A férjem már korábban is volt bent, így láttam képeket Sáráról, bár szinte az egész testét takaró borította, a fején pedig c-PAP maszk volt, ezért nem sokat lehetett belőle látni.
PIC-re délelőtt 11-től lehet menni látogatni és onnantól kezdve minden egész órában volt beengedés. Az ajtó mellett vannak közvetlenül a szekrények, ahová be lehet pakolni, illetve itt kellett magunkra ölteni a hátul megkötős zöld kórházi köpenyt, a műanyag cipővédőket és legkisebb gyanú esetén még plusz szájmaszkot kötni. Ha ezzel megvolt az ember, lehetett menni bemosakodni.
Két fázisban fertőtlenítettük a kezünket, első lépés a szappanos lemosás, ezt alkoholos kézfertőtlenítés követte. Ha vittünk be mesekönyvet pl. akkor előtte azt is itt alaposan alkohollal áttöröltük. A beöltözés és bemosakodás után lehetett bemenni a babákhoz. Jól jött a labor rutin, amit biológusként szedtünk magunkra, így legalább azon nem kellett aggódni, hogy mi valami fertőzést ragasztunk Sárára. Megtette helyettünk más…de erről majd máskor mesélek.
Sára a legbelső kórteremben feküdt, a legminibbek között. Itt volt Álmi is, aki 5 nappal volt Sáránál idősebb, ő 27. hétre született 1100 grammal. Emlékszem mikor mondtam Dórinak (Álmi anyukájának), hogy milyen kis husis Álmi, pedig mindenki más biztosan ropinak nézte volna őt is, nekem Sárához viszonyítva mégis úgy tűnt, hogy szép formás combjai vannak. Teljesen illegálisan nézegettük egymás babáit, egyszer ránk is szóltak, hogy nem szabad, ez intenzív osztály. Értem, hogy csakúgy ne bámészkodjon az ember, de ha a szülők jóban vannak egymással, akkor miért ne nézhetnék meg a szóban forgó babákat?
Szerencsére a mi esetünkben gyorsan kölcsönös szimpátia alakult ki a szülőkkel és mindvégig támogattuk és szurkoltunk egymásnak. Álmiék hamarabb szabadultak, ők két és fél hónap után mehettek haza, nekünk még 3 hét jutott a PIC-en nélkülük. A sors nagyon kegyes volt a mi időnkben, mert Álmi is teljesen egészséges nagyfiú már.
Az első PIC-es látogatásom során elmondták, hogy az első 72 óra nagyon kritikus, továbbá az első 2 hétben még sok minden történhet, ha ezalatt nem kap agyvérzést vagy fertőzést Sára, akkor talán lehet reménykedni.
Arra gyorsan rájöttünk, hogy bíztatni egy jó darabig nem fognak bennünket az orvosok, nem tehetik meg. A koraszülöttek fantasztikus kis lények, nagyon aprók, nagyon törékenyek, hatalmas harcosok.
Néha egy-egy reménytelennek tűnő helyzetet is meg tudnak fordítani, máskor hirtelen összeomolhat a rendszer. Sajnos több babát is elvesztettek, míg mi az osztályon voltunk. Azóta is végtelen hálát érzek, és tudom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy Sára már a 3. szülinapját ünnepelhette itthon, velünk.
Fotó: https://www.facebook.com/hunyanora/
Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.
Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.
Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.
Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!
Kore számlaszám:
K&H 10402836-50526555-54691000
IBAN:
HU22 10402836-50526555-54691000
Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: