Babakocsival a Vivicittán

Aggódtam, hogy azt kell majd írnom a tömeg miatt, hogy soha többet Vivicitta, de nem így lett. Fantasztikus élmény volt és életem legkönnyebben lefutott tizese. Észre se vettem, ahogy elröpültek egymás után a kilométerek. Ebben nagy szerepe volt a Bátor táboros és a Suhanj! szurkolótáborainak. Nagyon jó fejek voltak a Suhanjos drukkerek, ugyanúgy bíztatták a Bátor táborosokat, mint a sajátjaikat.

Irtó büszkén vettem fel a lila pólót és nagyon örülök neki, hogy a többi jótékonysági futóval együtt sikerült a kitűzött összeg elérése, így a Vivicittán induló Bátor táboros futók több, mint 13 millió Ft-ot tudtak gyűjteni a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására.

Fotó: https://www.facebook.com/batortabor/

Vasárnap délelőtt mentem el felvenni a rajtcsomagom Sárával együtt. Vígan üldögélt a babakocsiban és néztük a félmaraton első befutóit. Külön öröm, hogy láttam az edzőmet, Csontit is futni. A 19. kilométernél járt éppen 1 óra 6 perc környéki idővel, mikor elfutott mellettünk. Egy másik futóval ment együtt és nem szégyelltek ennél a tempónál beszélgetni, ráadásul angolul…az ufók köztünk élnek, ez már biztos!

A rajtcsomag átvétele és egy Vivicittás lufi megszerzése után indultunk haza. Otthon Tomi megebédelt, kapott tiszta pelust és irány vissza a szigetre. Sára szegény úgy gondolta, hogy a délelőtti 2 órás babakocsizás nem volt elég, több járna neki, így bemászott a babakocsiba és sírt, hogy ő jöhessen velem. Nem tudom, hogy ő mennyire aludt volna jót a babakocsiban és nem is a versenyen akartam kipróbálni, így maradt az eredeti terv.

Fotó: https://www.facebook.com/siposkatafoto/

Tomi, ahogy leszálltunk a villamosról már aludt is. A rajtban többen nézték, hogy a hangzavar ellenére milyen békésen tud aludni. Második gyerekként már igazán edzett, Sára időnként duploval kalapált mellette, míg ő aludt.

Sokat töprengtem, hogy honnan induljak babakocsival, a mezőny végéről vagy a saját zónámból, végül több tapasztaltabb babakocsis futó tanácsa meggyőzött, hogy a zónámból induljak, mert engem előzni még mindig könnyebb, mint nekem előzni. És valóban, még így is, hogy a 4-es zónából indultam nem teljesen tudtam a nekem megfelelő tempót futni, bár így legalább nem futottam el az elejét. Eleinte arra gondoltam, hogy kihúzódom szélre és úgy haladunk majd a tömeg tempójával együtt, de ez nem vált be, mert mindig akadt valaki, aki úgy érezte, hogy befér még a kerekek és a padka közé a lába. Nem szerettem volna senkire se rátolni a kocsit, így aztán beljebb húzódtunk, ami nekem biztonságosabbnak tűnt.

Előzéssel nem is próbálkoztam a telítettebb szakaszokon, bár néha segítséggel sikerült picit tempósabban menni. Biztosan lehetett rajtam látni, hogy nézelődöm, keresem a rést, mert párszor a mellettem futók előre mentek és csináltak helyet az előzéshez. Mennyire önzetlen dolog már! Még kérnem se kellett, segítettek.

Végig nagyon figyelnem kellett a környezetet, hogy ne legyen baleset. Volt egy-két neccesebb szituáció. Az első mikor oldalról valaki átszaladt a futók között, nem voltam rá felkészülve, így majdnem elgázoltuk, de szerencsére csak súrolták a kerekek a lábát. Néha egy-két futó nem vette számításba, hogy mennyire hosszú ez a babakocsi mikor előzött minket és szabályosan beugrott az első kerék elé. Mivel kartávolságban tartom a kocsit, ilyenkor elég volt, hogy visszarántsam magam felé, hogy elkerüljük a bajt.  Aki észlelte, hogy picit elkalkulálta a dolgot elnézést kért utólag, én csak remélem, hogy ezentúl jobban figyel majd a babakocsis előzésnél.

A legdurvább helyzetek mégis a frissítő pontoknál voltak. Előre eldöntöttem, hogy nem fogok megállni frissíteni, ezen a távon ha nincs nagyon meleg, akkor nekem nincs is rá szükségem, másrészt még babakocsi nélkül is iszonyat tumultus van a pult körül. A probléma az volt mindkét frissítő pontnál, hogy nem nézett oldalra a futótárs csak kilépett a babakocsi elé a kuka felé, hogy egyébként nagyon helyesen kidobja az üres poharát (engem borzasztóan irritál a sok eldobált műanyag pohár, gyökér dolog a szemetelés). Szerencsére a vigyázz, vigyázz babakocsi kiabálásom annyira elég volt, hogy ne legyen esés, de nem sokon múlt.

Több babakocsis futóval is integettünk, buzdítottuk egymást a 10 km alatt. Sok egyéni futó is gratulált menetközben és random gyalogosok is megtapsoltak. Összességében teljesen alaptalan volt az a félelmem, hogy majd idegesíteni fogom a többi futót a babakocsival.

Nagy vigyorral az arcomon futottunk be, Tomi rendesen hozta a szokásos formáját és végigaludta a futást és az azt követő nyújtást is.

Magunkhoz képest szenzációs időt futottunk, főleg úgy, hogy nem is az idő volt a legfontosabb ezen a versenyen.

Aki fontolgatja, hogy a Vivicittához hasonló tömegversenyen indulna babakocsival, szerintem nyugodtan tegye meg. A legjobb, ha a saját tempódnak megfelelő zóna elejéről indulsz, mert előzgetni babakocsival a nagy tömegben nem túl szerencsés. Mindenkinek jó futást kívánok babakocsival vagy anélkül, én innentől a májusi félmaratonra készülök, amit már Kore pólóban fogok teljesíteni.

Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.

Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.

Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.

Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!

Kore számlaszám:

K&H 10402836-50526555-54691000

IBAN:

HU22 10402836-50526555-54691000

Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti  és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!