Sokáig, egész pontosan idén januárig, úgy gondoltam, hogy teljesen felesleges nekem edző. Kicsit úri huncutságnak tartottam edzővel készülni. Főleg nekem, az antifutónak.
A futásban újrakezdőnek számítok, mert volt már párszor az elmúlt 10 évben, hogy kitaláltam, hogy én futok és az majd jó lesz. Nem lett jó.
Leginkább azért, mert mindenféle terv és cél nélkül vágtam bele. Biztos van, akinek ez így is működik, na, nekem nem jött be.
Volt próbálkozásom még egyetemista koromban is, mikor fél évet Erasmusoztam Bilbaóban. Vittem a kis futócipőmet magammal, hogy én majd a folyóparton a Guggenheim múzeum mellett fogok reggelente kocogni és úristen, de menő leszek. Pár alkalom után már csak sétálni mentem, szerencsére a férjem azóta is cukkol a spanyol “futó” múltammal.
Bilbao, ahol majdnem futottam
A probléma az volt, hogy úgy gondoltam csak futok és majd szépen emelem a távot, elvégre futni mindenki tud. Ezzel a módszerrel elég gyorsan elvesztettem a motivációmat, mert körülbelül 300 métert tudtam lefutni, utána már kedvem volt megállni.
Korábban írtam, hogy a változást Sára és a babakocsis futás hozta el. Plusz egy PIC-ről megismert anyuka, aki átküldött egy kezdőknek való edzéstervet (köszi Edit!), ami eljuttatott az első 2 km lefutásáig.
Tetszett, hogy úgy volt felépítve az edzés, hogy a futás és a séta váltogatta egymást, így elég gyorsan eljutottam odáig, hogy 10-20 perceket tudtam futni összességében, ami az én esetemben látványos fejlődést jelentett és hihetetlen motiváló volt.
Innen már viszonylag sima út vezetett az első 10 km-es versenyemig. Követtem először az 5, majd a 10km-re felkészítő tervet, de valahogy nem volt az igazi mégsem. A céltávot ugyan elértem, de nagyon sokszor nem volt kedvem elmenni edzeni.
Sok volt a heti 5 alkalom és a résztávos edzések sokszor nem sikerültek, hiába próbáltam rendesen megfutni őket. Utólag már látom, hogy egy olyan edzéstervet követtem, ami egyáltalán nem rám volt szabva.
A heti 5 edzés nekem már kényszer ízű volt, most heti 4x megyek futni és hihetetlen módon várni szoktam, hogy mehessek, sőt ha valami miatt nem jutok ki, akkor érzem, hogy feszültebb vagyok a kelleténél. A futás stressz levezető hatására nagy szükségem van 2 gyerek (plusz férj) mellett.
Januárban a facebook feldobott egy hirdetést. Mivel futós oldalakat szoktam nézegetni, így célzottan jönnek infók pl. versenyekről is, aminek én kifejezetten örülök, így botlottam bele pl. egy földalatti versenybe (ex-barlangászként igazi csemege volt).
A hirdetés lényege, hogy ingyenes személyre szabott edzéstervet kapsz 4 hétre kipróbálásra. Úgy döntöttem megnézem miben más a már előre letöltött félmaratonra felkészítő 12 hetes tervtől. Volt még idő bőven, így a tervem az volt, hogy kipróbálom, és ha nem tetszik, akkor követem a sablon tervet, hisz eddig is fel tudtam velük készülni a céltávokra.
Így került az életembe a rózsaszín zoknis férfi, alias, Csonti. Beléptem a facebookos CsonTeam csoportba is, ahol nagyon motiváló a légkör és klassz edzős, versenyzős posztokat lehet olvasni.
Az első edzésem pont a fiam szülinapjára esett, emlékszem, hogy elég brutális havazás volt aznap, de úgy gondoltam, hogy mégsem kezdhetem úgy a közös munkát, hogy ellógom az első edzést, így Tomit bundazsákba raktam, esővédőt tettem a babakocsira és nekiindultunk.
Mivel szülinapos futás volt, úgy döntöttem, hogy bemegyünk az erdőbe is, olyan szép fehéren. Kb. félúton már nagyon szidtam magam mikor izomból kellett tolni a kocsit a hóban, de megcsináltuk.
A heti 4 edzésemből 2 résztávos, de szerencsére nem is hasonlít a korábbi résztávos edzéseimhez. Tavaly a résztávozás úgy nézett ki, hogy 2 perc gyors futást 2 perc lassú futás követte és ez 4-7x ismételve. Utáltam a résztávos edzésnapokat. Csontis résztáv ezzel szemben olyan, hogy futok pár bemelegítő km-t, utána 100, 200 métereket futok a nekem kiszámolt idő alatt, majd 1 km levezető futás. Nem megerőltető, de mégis hatásos, gyorsultam január óta.
A 4 hét gyorsan eltelt és igaz, hogy nem tőlem származik a mondás, de rám is igaz, hogy „amióta Csonti belépett az életembe én mindig elmegyek (futni)”.
A próbaidőszak után kértem negyedéves tervet, úgy hogy a tervezett versenyeket mind beírtam. Legfontosabbként a májusi Ultrabalatont, félmaratoni távval.
Kicsit kikerekedtek a szemeim mikor kézhez kaptam az edzéstervem, abban a leghosszabb táv 11 km volt.
Írtam is Csontinak, amiben kifejtettem aggodalmam a max. táv rövidsége miatt.
Hiszen futottam én már korábban többször is 10 km-t, de mégsem éreztem magamban a félmaratont.
A válasza elég lényegre törő volt: Le fogod futni!
Jövő héten ez lesz a mantrám a verseny alatt. Ha ő azt mondja, hogy le fogom futni, akkor biztos le tudom futni.
Ugyanis tud valamit. Január óta követem az edzéstervét, azóta betegség miatt 2 edzést kellett kihagynom. Nekem időtakarékossági szempontból nagyon jó, hogy rövidebb távokat kellett menni. Futásra a délelőttök vannak, mikor Sára bölcsiben van, akkor tudok menni Tomival. Nyilván nem szólhat minden délelőtt csak a futásról, így szuper, hogy valamivel több, mint egy óra alatt meg is van minden, bemelegítés, futás, és a végén nyújtás.
Biztos sokan furcsának találják, hogy 11 km-el a hátam mögött magabiztosan állok majd a rajthoz. Fontos, hogy egyelőre nem számít, hogy mennyi idő alatt futom le a félmaratont, ezt meg is mondtam Csontinak, gondolom ezért is lett ilyen az edzéstervem.
Az UB-n a szintidő 2 óra 45 perc, ennyi idő alatt biztosan teljesíteni tudom. A másik, ami önbizalmat ad, hogy a heti 4 edzés mellett, úgy hogy nem kellett magam agyonhajszolni sikerült a korábbi egyéni rekordjaimat több perccel megdönteni, ráadásul úgy, hogy tavaly azokat egyedül futottam, idén viszont babakocsival sikerült a jobb idő.
Picit sajnálom, hogy nem kezdtem korábban edzővel dolgozni, mert biztos megkímélhettem volna magam a túledzéstől, amit az előregyártott terv heti 5 futása ért el nálam, de még pont időben volt a váltás, nem égtem ki a sok edzéstől, sőt képes vagyok leírni azt is, hogy megszerettem futni. Szeretem, hogy sok mindent kapok és több leszek általa.
Legutolsó hosszabb távom a Vivicitta 10 km-e volt és szerencsére a futás olyan jól sikerült, hogy úgy érzem, felkészülten állhatok rajthoz jövő szombaton és remélem olyan őszinte lesz a mosolyom 21,1 km után, mint akkor.
Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.
Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.
Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.
Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!
Kore számlaszám:
K&H 10402836-50526555-54691000
IBAN:
HU22 10402836-50526555-54691000
Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: