Nálunk sajnos a nem enni volt a válasz évekig. Mindig mondtam, hogy akinek nincs problémája az etetéssel, szerintem nem is tudja, hogy mennyire szerencsés. Sára nagyon rossz evő volt, de csak volt!
Már a PIC-en kiderült, hogy nekünk nem az a fajta korababánk van, aki habzsol, hogy gyorsan utolérje magát. Sára az a fajta baba volt, aki látszólag nem érzett éhséget. Nagyon utáltam azt a szöveget, hogy a gyerek nem hal éhen, ha kaja van előtte, mert tudtam, hogy az én lányom simán megtenné, hiába próbálok enni adni neki.
Eleinte az etetés úgy nézett ki, hogy egy fecskendőbe töltötték a tejet Sárának és szép lassan került a gyomrába az étel.
Bal felső sarokban látszik a fecskendő, ún. “kémény”, itt már épp üresen
Milliliterenként lehetett emelni az adagját, de voltak visszaesések is. Elértük a 12 ml-t, de azt már nem tolerálta, így vissza kellett venni az adagját 5ml-re. Szép lassan növekedett az adag és 2 hónapos korától már szoptathattam is naponta kétszer.
Gyorsan elfáradt az evésben, szinte sose tudta megenni az adagját, így a maradékot gyomorszondán keresztül kapta meg.
Itt még bent van a szonda
A gyomorszonda volt az utolsó cső, aminek búcsút mondhattunk két és fél hónapos korában. Onnantól kezdve valahogy bele kellett juttatni Sárába az előírt adag tejet. Nem volt egyszerű feladat, folyamatosan trükközni kellett, a gyerek arcát, tokáját birizgálni, hogy ne akarjon elaludni 10 ml után, a cumisüveg fejét nyomkodni, hogy könnyebben jöjjön ki belőle a tej, magyarán leginkább úgy kellett „belefejni” Sárába az ételt.
Még a PIC-en voltunk és már csak hetek választottak el minket a hazajöveteltől, mikor látta az egyik kedvenc nővérkénk, hogy mennyire sok idő megetetni Sárit. Mondta, hogy a következő etetésnél megpróbálja ő is, ha nem gond.
Örültem neki, hogy hátha neki sikerül kicsit tempósabban, hiszen már előre aggódtam, hogy hogyan fogom otthon ellátni a gyereket, aki 3 óránként eszik.
Egy etetés kb. egy órán keresztül tartott, ő aludt utána (és közben is), de nekem még hátra volt a sterilizálás és a fejés is, mire mindennel végztem, marad kb. fél óra pihenőidő. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy ilyen napi rutin mellett hogyan maradok majd életben.
Nővérke megpróbálta, de neki se sikerült sokkal gyorsabban Sárába diktálni az adagját. Emlékszem mikor ingatta a fejét és csak annyit mondott, hogy azért így hazavinni a gyereket…
Persze mi hazahoztuk így is, 3 hónap kórház után már nagyon el akartunk jönni. Itthon eleinte javulni látszott a helyzet, mert nem tartott már egy óráig az etetés és Sára nagyjából meg is ette az adagjait, de aztán egyszer csak elkezdett megint nem enni. Csinálhattam vele bármit, semmilyen trükk, noszogatás nem használt.
Annyira nem evett Sára, hogy végül bevittük a Gyermekklinikára, ahol megállapították, hogy a vizelete acetonos (az éhezés jele) és 24 óra haladékot kaptunk a kórházba kerülésig. Mintha megérezte volna Sári, hogy nagy a baj, hazaértünk a klinikáról és elkezdett enni, így a másnapi labor eredmények rendben voltak.
A javulás persze csak átmeneti volt. Pár héttel később, már e-mailben kértem segítséget a koraszülött utógondozást végző doktornőtől.
„Kedves Doktornő! Most azért írok, mert Sára étvágya sajnos nem javul. Néhány hete voltunk emiatt a klinikán, talán látja a rendszerben a vérkép és vizelet eredményeket is. Hasi UH-ra is elmentünk. Mostanra lassan megindult a hízása, de az ideális mennyiségnek körülbelül csak a felét, kétharmadát eszi meg és őszintén aggódok, hogy ez nem teljesen „normális”. Kissé tanácstalan vagyok, hogy mit lehet ilyenkor tenni, hiszen próbálkozok mindenféle táppal, amit javasoltak, de hiába.”
Ma már tudom, hogy koraszülötteknél sajnos teljesen „normális” az etetéssel való küzdelem és nagyon sok baba még az enyémnél is problémásabban etethető.
Mindenesetre elég kétségbeejtő helyzet, hogy végre otthon vagy a gyerekeddel, hónapokat vártál rá, de otthonra se csak a felhőtlen babázás jut. A rengeteg kontroll vizsgálat mellett még a szüntelen aggódás az etetés körül és gyomorgörcs, ahogy közeledik az etetés ideje.
Legalább ebben a helyzetben nem okoltam magam, hogy én csinálok valamit rosszul, hiszen más is próbálta etetni Sárit, nem sokkal több sikerrel.
A rossz evés mellé még reflux is társult, így napi rendszerességgel előfordult, hogy a nagy nehezen bejuttatott tápanyag rövid úton el is hagyta a szervezetét.
A hozzátáplálás se hozott túl nagy fordulatot. Egyszerűen nem nyitotta ki a száját a gyerek. Vagy ha igen, akkor is csak egy résnyire. Nem nagyon volt más választásom, minthogy valamennyire erőltessem bele az ételt.
Az arcára van írva, hogy mennyire élvezte az evést
Olvastam valahol, hogy a kényszeretetés az olyan, mintha verné az ember a gyerekét. Nem esett jól, de úgy gondoltam, hogy muszáj így csinálni azért, hogy hízzon, növekedjen, fejlődjön Sára.
Sok helyen olvastam arról is, hogy ha erőltetik az evést, akkor később nem fog szeretni enni. Mivel Sára evés szeretetén nem sok rontani való volt, így nem aggódtam, annyira. Szerencsére az idő engem igazolt.
A refluxot kinőtte Sára, de új kihívásként megjelent a darabos ételek lenyelése. 2 éves koráig mindent turmixolnom kellett neki, még a bébiételeket is. Másfél éves korától legalább már pufit tudott enni, mint szilárd étel és nem hányt tőle azonnal.
Valószínűleg, mivel többször is volt lélegeztető gépen a sok intubálás és extubálás miatt érzékenyebb lett a garat-gége tájék, ezért tanult meg olyan nagyon nehezen darabos ételeket is nyelni.
Szépen fokozatosan a mini darabkáktól eljutottunk a falatokig és az étel erőltetésétől a jó ízű evésig. Nem egyik napról a másikra történő változások voltak ezek (az oka ismeretlen, talán kifejlődött az éhség érzete?!) és megfigyelhető még mindig némi hullámzás a teljesítményében.
Ma azonban már nem aggódok, ha van néhány nap, hét mikor kevésbe eszik, mert tudom, hogy csak átmeneti a dolog. Sára sose lesz egy húsos gyerek, hiszen 3 éves múlt és csak 12 kiló, de legalább már nem kórosan sovány és ha ránézek, akkor az jut eszembe, hogy milyen szép arányos gyerek lett belőle.
Hihetetlen módon ma ő az egyik legjobban evő gyerek a bölcsiben és gyakran kér repetát is. Kedvenc étele a töpörtyű és a kolbász (nem igazán látszik, hogy az anyja vegetáriánus). Még a mai napig meghatódom, amikor látom, hogy jóízűen falatozik és hatalmasra tátja a száját.
Fotó: Norahphoto
A PIC-en meg kell tanulni türelmesnek lenni. A koraszülöttekkel kapcsolatos türelem nem csak hónapokat, hanem éveket is jelenthet. Nagy igazság, hogy amire sokat vár az ember azt igazán tudja értékelni. Így vagyunk mi Sárival és az evés utáni üres tányérjával.
Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.
Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.
Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.
Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!
Kore számlaszám:
K&H 10402836-50526555-54691000
IBAN:
HU22 10402836-50526555-54691000
Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: