Gyerekvállalás extrém koraszülés után

Mikor az ember eljut arra a pontra az életében, hogy eldönti, szeretne gyereket, általában arra gondol, de legalábbis bízik benne, hogy minden rendben lesz.

Nálunk már a legelején kiderült, hogy nem lesz olyan egyszerű a dolog. Endometriózis miatt engem többször is műteni kellett, majd 4 Kaális kezelést követően örülhettünk a 2 csíknak. Összességében még szerencsések voltunk, hiszen „csak” 3 évet kellett Sárára várnunk. Tudom, nagyon sokan sokkal többet várnak, és ami a legszomorúbb, hogy sokan hiába.

Nekünk azonban sikerült. A tervezési fázisban már eldöntöttük, mindenképpen több gyereket szeretnénk, jó dolog, ha van az embernek tesója. Eleinte drukkoltunk, hátha ikrek lesznek, Kaáliban ez elég gyakori dolog, később azonban végtelenül hálásak voltunk, hogy nem az ikerterhességem végződött 5 hónap és 3 hét elteltével.

Sára így is borzasztó pici volt, 900 g csupán, de minden grammjában benne volt az élni akarás és 3 hónap elteltével haza is vihettük őt a kórházból.

Tesó kérdés körülbelül egy éves kora körül merült fel újra. Sokan azt gondolhatják, valamennyire jogosan persze, hogy felelőtlenség belevágni egy második terhességbe, ha az elsőnek ilyen extrém koraszülés lett a vége.

Mi is rengeteget gondolkodtunk, hiszen az orvosom megmondta, jó eséllyel a következő baba is koraszülött lesz, de nem lehet biztosan tudni semmit.

Mivel az sem derült ki, mi okozta a koraszülést, bíztunk abban, hogy fertőzés lehetett a háttérben és reméltük, hogy ha minden óvintézkedést betartok, akkor másodjára ki tudjuk küszöbölni a dolgot.

A döntéshez hozzájárult a megérzésem is, hogy az első Kaális kezelés már sikeres lesz, fiú lesz és időben érkezik, nem kerülünk be a PIC-re.

A másik dolog, ami munkált bennem, hogy nagyon szerettem volna egy normális terhességet, nagy pocakkal, az összes kellemetlenséggel együtt, amiről mások meséltek. Szerettem volna még egy normális szülést is, ami nem sírással indul, miközben azon aggódsz, hogy vajon életben marad-e a gyereked.

Az első Kaális kezelés sikeres volt. Az inszemináció sikere pedig 5-10% csupán, nagyon jó előjelnek vettük.

A 20 hetes nagy genetikai UH-on bebizonyosodott, hogy fiú. Gondoltam: csak így tovább, nyert ügyünk van!

Koraszülést követő teresség alatt az ember izgul, hogy ne ismétlődjön meg. Nem voltak illúzióim a gondtalan babavárást illetően, de próbáltam nagyon pozitívan állni a kérdéshez és minden nap mondogattam magamnak, hogy minden jól fog alakulni, meg tudom csinálni.

A legnehezebb a 26. hét volt, mikor Sára született. Úgy gondoltam, hogy csak azon legyünk túl és minden rendben lesz. Minden eltelt nap, hét rengeteget jelentett, hiszen láttam már, hogy mekkora különbség van egy 26. vagy 30. hétre született baba között.

Folyamatosan jártam ellenőrzésekre, a kötelezőekre és a választott orvosomhoz is.

2017. december 8-án, pénteken volt egy központi orvosi vizsgálatom, ahol az orvos mindent a legnagyobb rendben talált. Ezt követte egy hétfői vizsgálat a saját orvosom által, aki már nem teljesen így látta a helyzetet.

Mondta, hogy a méhnyak nagyon lerövidült, picit értetlenkedtem, mert pénteken még azt mondták nekem, minden rendben van azzal is. Ekkor elmagyarázta a fogadott orvosom, hogy hasi UH-al nem is tudják ezt mérni, ő sem érti, hogy a kolléga milyen alapon mondhatta ezt, ill. adta írásba a vizsgálat végén.

A helyzet olyannyira sürgető volt, hogy az orvosom haza se akart engedni, hanem egyből be akart fektetni a női klinikára. Kértem, hadd menjek haza összepakolni és elbúcsúzni az akkor még csak másfél éves lányomtól.

Egy sporttáskába bedobáltam néhány ruhát, megöleltem Sárát, hátat fordítottam és már indultam is vissza a klinikára, hogy ne lássa a lányom, zokog az anyja.

Így kezdődött a bent tartózkodásom a női klinikán, ahol az első éjszakát a szülőszobán töltöttem, egy szülőágyon. Egyrészt „kényelmes” volt, másrészt lelkileg is jót tett 28 hetes terhesen, hogy szüléseket hallgathattam egész éjjel.

Az orvosommal is találkoztam hajnalban, annyit mondtam csak neki, örülök, hogy nem hozzám hívták. Ez az érzés kölcsönös volt.

A klinikának 2018. február 1-én intettem búcsút, addig nem hagytam el az épületet egy percre sem és az utolsó 2 hetet leszámítva 24 órából 23-at feküdtem.

A bent töltött 2 hónapomnak egy külön posztot szánok, de röviden a lényeg:

• Megbántam? Nem
• Újra végigcsinálnám? Igen
• Lesz 3. gyerek? Nem

Bekerülés után csak azért szurkoltam, minél tovább ott legyek, igaz, borzasztóan fájt, hogy az egyik gyerekemtől távol kell lennem, de tudtam, hogy a másiknak, a még meg sem születettnek, most nagyobb szüksége van rám.

Végül az összes orvost meglepve 34 hétig húztuk a terhességet és Tamás igazi megababaként 2700 grammal született, így a megérzésem majdnem teljesen bejött, hiszen nem kerültünk be a PIC-re egy percre sem.

Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.

Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.

Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.

Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!

Kore számlaszám:

K&H 10402836-50526555-54691000

IBAN:

HU22 10402836-50526555-54691000

Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti  és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!