Mindenkinek nagyon különleges nap, mikor végre hazamehet a kórházból a babájával. Mégis, ha az ember 3 hónapot vár rá, akkor igazán bevésődik annak a napnak minden pillanata.
Mikor Sára megszületett áprilisban – július helyett – már másnap mondta az orvosom, hogy körülbelül akkor mehetünk majd haza, mikorra ki voltam vele írva, ez július 12-e volt.
Egy kedves barátunktól kaptunk egy könyvet, 100 ígéret gyermekemnek címmel, ebből olvastunk minden nap egyet Sárinak és bíztam benne, hogy mire a könyv végéhez érünk, otthon leszünk mind. Néha nem tudtam sírás nélkül elolvasni a verseket, ígéreteket, olyan távolinak tűnt, hogy egyszer minden rendben lesz, kikerül az inkubátorból, megszabadul a rengeteg csövétől és egészséges babaként hazajöhet velünk.
A kezdeti időszak nagyon nehéz volt, mindig gyomorgörccsel vártuk, hogy bejuthassunk az apróságunkhoz a Koraszülött Intenzívre. Tudtuk, ha nincs hír, az jó hír. Egy idő után az ember beleszokik mindenbe, de nagyon nehéz volt nap-nap után otthagyni a gyerekünket és hazajönni nélküle.
Először június 6-án mondta nekünk a főorvos, hogy ha minden jól megy, akkor egy hét múlva mehetünk haza. Hihetetlennek tűnt. Igaz, hogy Sári már majdnem 2 kiló volt, a hazaengedési limitet elérte, de még mindig nagyon nehezen lehetett etetni és még egy kis plusz oxigénre is szüksége volt. Sajnos nem is ment minden jól.
A soron következő szemészeti vizsgálaton kiderült, hogy Sára mindkét szemét érinti a tipikus korababa betegség, a Rop (Retinopathia). A betegség lényege, hogy az ideghártya rendellenesen ereződik és legrosszabb esetben ez vaksághoz vezethet (Stevie Wonder koraszülöttként ezért vesztette el a látását).
Emlékszem egy fiatal doktornő mondta meg, hogy baj van Sári szemével, Rop-ja van, de hiába kértem magyarázta el, mi az, azt mondta, hogy majd a szemész jön és megteszi. Éppen etettem Sárit mikor először hallottam a Rop-ról és teljesen kétségbeestem. Igaz, hogy fogalmam se volt arról, hogy mit takar ez a 3 betű, mivel mindig a legrosszabbra készültem, most se volt máshogy. Alig bírtam befejezni az etetést. Később fültanúja voltam, mikor az egyik nővérke mondta a doktornőnek, hogy rossz hírt sose etetési időben és pláne nem így közlünk. Nagyon hálás voltam neki.
Néhány óra elteltével előkerült a szemész és elmagyarázta, hogy miért alakul ki a betegség és milyen stádiumok vannak. A legsúlyosabb a Rop IV., Sárinak Rop I-II. volt mindkét szemén, így bizakodtunk.
Amíg bent voltunk a PIC-en sose olvastunk utána semminek, nem akartam magam feleslegesen stresszelni, a Rop-nak viszont utánanéztem mégis. Emlékszem mikor olvastam, hogy még ha műtétre kerül is sor, jó eséllyel tud majd olvasni, vezetni és varrni. Az utolsó tevékenység különösen megnyugtatott… 😀
Innentől kezdve minden hétfőn ellenőrizni kellet Sári szemeit, eleinte stagnált, aztán tovább romlott Rop II-III-ra.
A főorvos mondta, hogy tulajdonképpen hazamehetünk már, de ő mégis azt javasolja, hogy maradjunk még, mert ha tovább romlanak a szemei, műteni kell. Ha egyszer valaki hazamegy a Koraszülött Osztályról oda már nem kerülhet vissza a baba. Tudtuk, hogy messze az a legbiztonságosabb hely Sára számára és meg is ijesztett az a gondolat, hogy egy „mezei” kórterembe kerülhet, így maradtunk.
Eltelt még egy hét és a július 4-i vizsgálat megállapította, hogy a romlás megszűnt, sőt némi javulás is látszott, így megkaptuk az engedélyt, mehetünk haza! Természetesen innentől kezdve hetente kellett menni a Gyermekszemészetre ellenőrzésre, de egy kis időre úgy tűnt, hogy nem fenyeget minket a műtét lehetősége.
Ahogy írtam korábban az eleje pokoli nehéz volt, de így volt a végén is. Igaz, hogy már nem kellett azon aggódni, hogy életben marad-e a gyerekünk, de annyira nehéz volt türelmesnek lenni és várni azt a napot, hogy végre hazahozhassuk. Itthon csak álltam az üres kiságya felett és elképzeltem, hogy hamarosan már velünk lesz Sári, nem kell minden este elbúcsúzni tőle.
Itt még elveszik az ágyban, de az már nem üres!
Július 4-én hétfőn végre eljött a nap.
Egyedül voltam bent a kórházban a szemészeti vizsgálat alatt, utána azonnal hívtam a férjem, hogy jöhet értünk. Már rég kiválasztottuk a ruhát, amiben haza fogjuk hozni Sárit. Kismadárkának becéztük a kezdetektől, mikor még apró csont és bőr teste volt, tényleg úgy nézett ki, mint egy fióka. Találtunk egy kismadaras ruha szettet az ő 44-es méretében, így nem is volt kérdés, hogy mi lesz rajta.
Az autós ülésbe kellett venni egy szűkítőt, mert annak ellenére, hogy 3 hónaposan hagyhatta el a kórházat még csak 2300 g volt.
Még megvártuk a soron következő etetést és utána indultunk haza Sárival. Hihetetlenül boldogok voltunk, hogy végre hazaérkezik a kiságy lakója. Innentől fogva másfajta rutin várt ránk. Sajnos én nem tehettem meg, hogy önfeledten babázzak otthon, hiszen hetente többször is különböző vizsgálatokra kellett járni, ami később kiegészült a gyógytornával is. Nem volt könnyű a kezdeti időszak itthon sem, főleg az etetési nehézségek miatt, de százszor könnyebb volt, mint az Intenzív Osztályon eltöltött kerek 90 nap.
Már tudom, hogy nem álmodtam túl nagyot, azzal, hogy novemberig összegyűjtsek fél millió forintot a Koraszülöttekért Országos Egyesülete (Kore) számára, hogy tovább segíthessék a koracsodák gyógyulását.
Igaz, hogy az én kampányom véget ért, de ha úgy érzed, hogy Te is tennél valamit a koraszülöttekért, akik szerintem a legkisebb szuperhősök, akkor eljött a Te időd. Nincs más dolgod, mint az egyesület számlaszámára utalni bármekkora összeget, segíteni fogsz vele.
Ha utalás helyett inkább a bankkártyád használnád, kérlek kattints a TÁMOGASS! feliratra.
Ne feledd, hogy nincs túl pici adomány, csak olyan amit nem ajánlanak fel!
Kore számlaszám:
K&H 10402836-50526555-54691000
IBAN:
HU22 10402836-50526555-54691000
Köszönöm szépen Nektek az eddigi támogatásotokat: RunDom, Tengericsillagok, Transagent Kft., Majó-Petri Georgina, Monok Sára, Csoltó Gábor, Hodula Nándor, Mikus Mariann, Mészáros Évi, Hermesz Klári, Horváth Renáta, Jenei Lilla, Szabó Biczok Klára, Dobos Nikoletta, Szentkúti Eszter, Bisztrai Márton, Hodula Erika, Paprasz Pamela, Hódos Diána, Gregus-Petróczki Dóra, Szántóné Nyiri Katalin, Riba Júlia, Rákóczi Orsolya, Takácsné Barka Dóra, Márton Panka, Bernáth Istvánné, Vincze-Horvát Bea, Rimóczi Ágnes, Merlák Margit, Tóth Jenő Tibor, Báthori Ágnes, Pintér-Szabó Eszter, Vallus Gábor, Dr. Nics-Dán Ninetta, Urbánné Monostori Mária, Agárdi Szilvia, Fülöp Lotti, Harcos-Tóth Andrea Dalma, Sztanojev Milán, Gyarmati Zoltán, dr. Héra Veronika, Balogh Teréz, Hunya Mónika, Lencsés Ágnes, Juhász Ferencné, Kovács-Szigetvári Adrienn, Urbán Barbara, Csergő Zita, Rózsa Bettina, Pintér-Szabó Eszter, Csendesné Pólya Csilla, Magyar Piroska, Dr. Jász Judit, Szélesiné D. Piroska és férje, Farkas Sándor és Farkas Sándorné P. Szilvia, Kovács Ági, Balázs Erika, Nagy Kornél, Tóth Barbi, Müller Vanessa, Kucsera Marcsi, Tóth-Bábi Tímea, Kertész-Szanka Zsófi, Stauth Edit, Faggyas Szabolcs, Nagy Kriszti és nagyon köszönöm a sok anonim támogatónak is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: